A Harmadik Szintű Szentek, és azon túl, 2/5 rész

Például, ha már a Második Szint tetején vagy, de kimész, beavatsz (embereket), és azt hiszed, hogy te teszed, mert az emberek dicsérnek, vagy szeretnek, vagy tesznek valamit, meghajolnak előtted, felajánlásokat adnak neked, és akkor túl sok luxust élvezel az emberek felajánlásaiból, akkor elvesztél! Nem csak ebben veszel el, nem tudsz feljönni, 5-10 fokozattal lejjebb jössz, sőt, akár 20 fokozattal lejjebb is. 50 fokozatú vagy 40 fokozatú leszel. Ez az Asztrális Szint. Vagy dühös leszel az emberekre, azt hiszed, hogy te vagy felül, ők pedig lejjebb. Nem nézel oda; nem tiszteled őket. Még az alacsonyabb szintű emberek is, ha nem tiszteled őket, bajba kerülsz.

És most mondom nektek, még a Harmadik Szinten is, ha nem tisztelitek az embereket, és túlságosan élvezitek, szintén bajba kerültök. A baj az, hogy a karmát, amit magadra vonsz, azonnal meg kell szüntetni. De az a szép ebben, hogy a Karma Ura csak büntetni tud téged. Ő már nem tud téged ebben a világban megkötni, még a szintedet sem húzhatja lefelé többé úgy, ahogy vagy. Lehet, hogy ott megállsz egy kicsit, de mindig felfelé fogsz menni, lassan vagy gyorsan, vagy megállsz egy időre, de mindig felfelé. A Harmadik Szintről már nem fogsz lefelé menni, ez a szépsége.

De büntetést fogsz kapni, ha túlzásba viszed a dolgaidat, ha túlköltekezel ebben a világban, mert ebben a világban minden a Karma Urához tartozik. Nem mondhatod, hogy szent vagy, idejössz, és élvezed az ingyen ebédet, aztán csak úgy feljebb mész. Nem, ezért kell még mindig szolgálatot teljesítened. Hogy egyenlő legyél azokkal a dolgokkal, amiket elköltesz.

Még ha a Karma Ura nem is akar megbüntetni titeket, akkor is át kell mennetek a poklon, a pokol tüzén az életben, hogy elégessétek ezt a sok szemetet. Mert ha a Harmadik Szinten vagy feljebb akarsz lenni, akkor kevésbé anyaginak kell lenned. Minél több anyag van a lényedben, vagy szennyezett a lelked és az elméd és minden, annál nehezebb. A nehéz dolgok mindig az aljára süllyednek. Szóval, ez nem olyan, mint... Még ha a Karma Ura nem is számol bele semmit, amit eszel, amire költesz, bármit amit itt teszel, akkor is beszennyeződtél az anyagi dolgokkal. Ezért - az egyszerű élet. Egyszerű élet és toleráns alázat. Ne tanuljátok meg, ahogy én megdorgálom az embereket, és ti ugyanezt teszitek. Nem, nem, nem. Én azt őértük teszem. Nem élvezem, hogy azt teszem, és még nem is akarom. Az nem az én lényem.

Szóval ne hidd, hogy szent vagy, és akkor bármit megtehetsz, amit akarsz. Mértékletesség mindenféleképpen. Ne feledd, minden alkalommal, amikor másokra figyelsz, legyen az harag, ragaszkodás, vagy vonzalom, bármi, az baj, az gondot okoz neked. Veszítesz, vagy késlekedsz, vagy leállsz. Megállítod a fejlődésedet. Mindent, amit másoknak adsz, elveszíted. Minden rólad szól. Senki másról nem szól.

Mától kezdve emlékezzetek erre. Minden, minden alkalommal, amikor bárkire odafigyelsz, legyen az harag, vagy valami esztelen dolog, vagy ragaszkodás, veszítesz - elvesztetted az idődet, elvesztetted a kijelölt idődet, hogy feljuss. És persze, fel fogsz menni, de akkor elvesztetted azt az időszakot... Már fel kellett volna menned ide, de nem tetted. Ott maradsz. És aztán újra kell kezdened onnan.

Tehát minden a tiéd; minden kincs a tiéd. Vigyázz gondosan a kincsedre. Törékeny. Új.

És még ha az Ötödik Szintre is lépsz, még óvatosnak kell lenned. De persze, könnyebben mosakodhatsz. Ha Mester vagy, a te feladatod, hogy megmosd a tanítványokat. Ha rosszak, ha piszkosak valahol, sokféleképpen kell ezt megtenned. De ha nem vagy Mester, vigyázz, hogy ne tedd meg. Rendben? Mert a semmiért fogsz szenvedni, és elveszíted a spirituális érdemeidet. Ki akarja azt? Fázol? Ülj ide. (Nem.) Nem? Nem hideg a padló? (Nem, nem...) (Nem.) Nem? Rendben. Hozhattad volna a párnádat.

Rendben, ez az én titkom. Nem, mert nem mindig jut eszembe az, amit tudok, csak akkor, amikor meg akarom osztani veletek. Ha nem írom le, akkor elfelejtem. Mert sok más dolgom is van. Az információ nem mindig akkor jön, amikor én akarom. Persze jön, amikor szükségem van rá, de nem az van, hogy amikor nektek akarom adni, akkor újra visszajön. Mert más dolgok is jönnek; olyan ez, mint egy számítógép. Ne terheld túl. Szóval, ezúttal leírtam. Győződj meg, hogy rendben vagy. Vannak dolgok, amiket kiírok, vannak, amiket nem. Attól függ.

Egyébként, értitek már mindezeket? Légy alázatos, légy nyájas, légy kedves, légy szelíd. Az jobb neked. Ne azt nézd, hogy mit csinálok. Csak tedd azt, amit tenned kell. Azt tedd, amit én mondok neked, ne azt, amit én teszek. Nekem más a munkám. Például az osztályban a tanárnő az összes embert megdorgálja, de valószínű kiválaszt néhány jó tanulót, akiket megpróbál egy kicsit tanítani. Néhány napra kijelöli, „Oké, ma ezt vagy azt a leckét tanítod”. De ez nem jelenti azt, hogy annak a diáknak joga vagy érdeme van arra, hogy az egész osztályt szidja. Ezt csak a tanár teheti meg, mert ő tudja, hogy mit csinál. A diák csak néhány naponta egy vagy két leckét oszt ki. Egyáltalán nincs tanári státusza ahhoz, hogy ezt megtegye. Még ha tudod is tanítani a Quan Yin Módszert, nem vagy tanár. Nem te vagy a Kiválasztott. Amikor eljön a Kiválasztott, majd szólok nektek. Rendben? Fogok szólni. Sok izgalmas hír lesz, de nem mondom el nektek. És most nincs itt az ideje, hogy megtudjátok. Később megtudjátok, talán, talán. Vannak idők, amikor tudni kell valamit. Mert ha túl sokat eszel, nem tudod megemészteni.

Mit akarok még elmondani nektek? Azt hiszem, ennyi volt. Csak örülök, hogy látlak titeket. Örülök, hogy feljöttetek, és mások majd egy kicsivel jobban feljönnek. Tudjátok, sokan közületek majdnem odaértek már, majdnem ott vagytok, és leestek, bumm. Ó, figyeltem és azt mondtam: „Jaj, ne! Jaj, ne!” Sokan közületek, sokan közülük ott voltak. Már 60 (fok) ott, már a Harmadik Szint határán, és dühösek lesztek, megszidtok néhány embert, kiköltöztetek, dühösek rám, kritizálnak engem, kritizálják az embereket, lusták, nem végzik a rájuk bízott munkát.

Buták. A munka sose árt neked. A munka sose árt neked. Csak segít neked. Sajnálnod kellene, hogy nincs elég munkád, hogy ledolgozd a karmádat. Nem az van, hogy nekem kell, hogy dolgozz. De eszel, iszol, lélegzel ebben a világban. Ezt vissza kell adnod, különben a spirituális bankodba kerül. És a spirituális bankot nagyon nehéz megszerezni. Minden munkát, pénzt, mindent meg lehet keresni, de a spirituálist - nagyon nehéz. Istenem, az nem úgy van, hogy egész nap csak ülsz, és akkor szentté válsz. Nem, nem, nem, nem, az egy téves elképzelés. Még a levegő is, amit belélegzel, ingyen van? Nem, nem. A víz, amit iszol, ingyenes? Nem, nem az. A föld, amin jársz, ingyenes? Nem. Még ha semmit sem eszel, semmit sem iszol, amíg lélegzel, valamilyen formában fizetned kell érte. Szóval, sokan közületek elvesztek.

Egyikőtöknek, látom, hogy nagyon sok karmája és terhe van. Idehoztam őt. Már majdnem ott van. És aztán, nem tudom, megharagudott rám. Aztán elment. Most öt (fokot) vesztett; nem csak, hogy nem jött fel, hanem még öt fokot veszített is. Ha nem avatkozom közbe, többet veszített volna. Ha nem próbáltam volna meg mindent, hogy kibéküljek vele, mielőtt elment, még ennél is többet veszített volna. Olyan nehéz, olyan nehéz segíteni nektek. Nem mintha nem akarnék. Persze, ezt már sokszor elmondtam nektek, de nem értitek. Ez nem újdonság, ugye? Semmi új, ugye? Mondtam már ezt korábban? (Mondtad.) Mondtam. De itt bemegy, ott meg ki. Nem értetek semmit. Aztán amikor eljön a vizsga ideje, azt gondoljátok: „Ó, a Mester szörnyű! Ó, az a szent szörnyű! Miféle szent ő? Biztosan az Első Szinten van, nem a Harmadik Szinten. Ő szörnyű.”

Mindkettőtök veszíteni fog. Mindig van egy próba. Mert mind különbözőek vagytok. Mind mások vagytok. Megcsináljátok a személyes tesztet, és mindannyiótoknak más a karmája. Ez nem csak a karma, ami veletek van, hanem minden nap új karmát teremtetek a kollégáitokkal, a saját bentlakóitokkal, más tanítványokkal vagy akár külső emberekkel. Kimész, megharagszol más emberekre, hazajössz, vesztettél valamennyit. Ezért, sokan közületek visszaesnek és sokan nem jönnek fel. Meg tudtátok volna tenni. Néhányan közületek sok fokozatot vesztettek, itt és a bentlakók Miaoliban.

Az, aki Tonggal lakott, az Au Lac-i (vietnámi), neki fel kellett volna mennie, de mivel elköltözött... Mérges a többiekre. Türelmesnek kellett volna lennie, és elviselni a megaláztatást. Akkor felment volna veled. Maradsz, nem mondasz semmit, jól vagy. Összepakolt és elment, mert haragszik az alsóbb bentlakókra. Aztán mindketten vesztettek. Az egyik visszaköltözhet, mintha „áldozat” lenne, de az is veszített, mert nem hálás valaki másnak, nem gondolja, hogy a Mester használt valakit, hogy szidjon vagy bajt okozzon neked. Ez egy próba neked, hogy felmenj, mert én nem vagyok ott. Akkor ki más tesz téged próbára?

Bárkit, aki a közelben van, a Mester felhasználja, hogy próbára tegyen téged. De mivel az egóval teszi, a másik azt gondolja: „Az a személy megszidott engem, hogy teheti ezt?” És akkor elköltözik, és akkor mindketten veszítenek. Némelyek többet, mások kevesebbet de mégis veszítettek. Nagyon rossz.

Mindegy, szóval ez a helyzet. Ez az idő egy nagy próba. Mert sokan már felmentek a Harmadik Szint határáig. Ez egy nagy próba. Nagy próba. Ó! Sokan elmentek. Sokan megbuktatok. A szívem továbbra is pumpál. Igen, egész végig pumpálva vagyok. Csak néhányan maradtak. Legközelebb mind legyetek óvatosak. Mindannyian. Akik nem mentek át a teszten, legyenek óvatosak. Semmi sem valódi. Az egész világ amúgy se valóságos, nem beszélve a szidásról, a „verésről,“ nos, bármi … semmi se valóságos. Itt minden csak álom. Nehéz ezt felismerni. Csak amikor felmész a magasba, akkor látod, hogy „Mi a...? Mit csinálok? Az ellenségeket barátoknak néztem. A barátokat ellenségeknek vettem. A jót vettem rossznak. A rosszat jónak vettem. Az álmot valóságnak vettem, és a valóságot álomnak vettem.”

De persze, a helyzet az ... Ez a helyzet ezzel a világgal. A Második Világtól az Asztrálison át a fizikai világig, mindenki nagyon élvezi ezt a világot. Senki sem gondol arra, hogy bárhová felmenjen. Senkinek sem szabad tudni semmit egy magasabb birodalomról, mert ha tudnának, mindenki bevándorolna, mint a menekültek. Mindenki futna, futna. Senki se törődne semmivel. Minden kenyeret eldobnának és a gyümölcslevet, a gyümölcsöt, mindent eldobnának, aztán csak futnának. Ezért nem szabad tudnod.

Továbbá, nem azért, mert nem szabad tudnotok, csak az embereket ebben a világban túlzottan elhomályosítja a fizikai anyag. Nem tiszták. Nem tudnak tiszták lenni. Ez a helyzet. Még ha akarnak se, egyszerűen nem tudnak. Még imádkozni sem tudnának nagyon keményen, kivéve az anyagi dolgokért: „Kérlek, segíts, hogy egészséges legyek.” „Kérlek, segíts megnyerni a lottót.” „Kérlek, segíts, hogy a lányomnak jó férje legyen.” Bla bla bla... Alig tudnak Istenhez imádkozni Istenért. Nem az Áldásért imádkoznak, hogy magasabbra kerüljenek. Az anyagi haszonért imádkoznak. Ezért nehéz őket tanítani. Ezért elég egy Tanító. Senki sem figyel oda. Minek legyen sokkal több?

Még azt az egyet is, megölték, keresztre feszítették, vagy kövekkel dobálták meg, vagy élve megsütötték, vagy elégették, akármi. Ebben a fizikai világban nem tudsz beszélni. A legtöbb lény süket, néma és vak. Csak az anyagi haszonra és a dolgokra gondolnak. Még ha imádkoznak is Istenhez, legtöbbször csak az anyagi haszonért imádkoznak. Ezért, ha egyáltalán el tudsz távolodni attól, az már jó. Az jó, jó. Az jó.

Nagyon nehéz. Még akkor is, ha a Harmadik Világból jöttél. Sokan, akik különböző módszereket gyakorolnak, eljuthatnak a Harmadik Szintre, és aztán mégsem tudnak feljebb menni, és akkor újra le kell jönniük. Csak a Quan Yin módszer tud felvinni.

Photo Caption: Hálát adva Istennek mindenért, amit ad

Kép letöltése